Tisztelt VÁRADIAK,
Ez a blog azoknak készült, akiket érdekel városunk és megyénk jelene és jövője.
Szeretném, ha a meghívott személyek őszintén nyilatkoznának a javasolt témákról.
Haszna:
- a minket képviselők vagy az RMDSZ által kinevezett politikusok és tisztségviselők legalább véleménykialakitásra felhasználhatják az itt leírtakat
- megismerjük egymás őszinte véleményét
A blog teljesen nyitott, bárki beléphet, hozzászólhat, javasolhat és kezdeményezhet témákat.
Néhány fontos szabály:
- folytassunk elvi vitákat, lehetőleg ne személyeskedjünk
- ne használjunk trágár szavakat
- ne sértsük a város más nemzetiségű lakóit
Néhány témakör:
- választások 2016: helyhatósági választások, parlamenti választások, koalíciók
- önkormányzat, parlament
- tanűgy: iskoláink, szakoktatás, tanfelügyelőség
- gazdaság: vállalkozások, pályázatok
- kultúra: színház, képzőmüvészet, sajtó
- város és megyefejlesztés
- ifjúság, egyetemek
Vitaindítónak idézem az eddigi levelezést:
Üdv. Gábor, (Kis Gábornak cimezve)
Nagyon sajnálom, nem tudtam eljönni a találkozóra. Végül is röviden leírom amit mondani akartam.
Azóta sajnos bekövetkezett az, amire számítottam.
A nagy problémátok az megyei elnök személye.
Tényleg nem tudtok ezen változtatni? Egy 45.000 lelket számláló magyar közösség 9.
000 szavazatot tud összeszedni? Ez szinte szórvány értékű szavazat.
Néhány éve még a 9. helyen is MIDESZ képviselőt juttattunk be.
Gábor,
Itt az idő: lépjetek egy merészet. Most a nyílt konfliktust is vállanotok kell. Ennél rosszabb nem lehet, innen csak felfele lehet építkezni.
Füstös - Makár István-2016. június 7
Kedves Gábor, kollégák!
Sajnálom az eredményeket, de őszintén: simán borítékolható volt.
Városi szinten az elmúlt egy-másfél év non-combatja, arctalansága, elvtelen és következetlen lépései, dadogása, simulékonysága, a csak részben a politikai konjunktúrával magyarázható eredménytelensége messzire taszította a potenciális választót az érdekvédelmi szervezettől.
Személyes tapasztalat: a tanácsosi listák nyílvánosságra hozatalakor (és ez részben a megyei listára is igaz) szinte minden, a helyi politika iránt akár csak minimális szinten érdeklődő ismerősöm értetlenül állt, sokan azzal élcelődtek, hogy akár a szűk baráti körből is hatékonyabb csapatot állíthatott volna ki, és hogy az elmúlt huszonöt év messze leggyengébb felhozatalát kellene megszavaznia (tisztelet az egy-két kivételnek!). Az emberben az az érzés alakult ki, hogy mint választót, simán hülyének nézik, mintha egy rögbimeccsre balettáncosokat vetnének be.
Félreértés ne essék: a kritika nem a listás személyek becsületességét, jószándékúságát, jó sportoló, jó családapa státuszát, vagy netán szociális érzékenységét kérdőjelezi meg, hanem a ringbeli ütőképességét. A kampány alatt azzal siránkozunk az utolsó évekre utalva, hogy nehéz kétharmad ellen pisilni, erre saját válaszunk az, hogy bájos és kedves, de alapvetően "beszédhibás" statisztákat kínálunk fel ágyútöltelékként.
A humánerőpolitika még a legkisebb vállalkozásoknak is alapvető eszköze, itt most ennek az amatőrizmust is alulról súroló változatát kaptuk.
És ehhez társult egy olyan kampány, plakátostól, devizástól, amelyről még bár azt sem mondhatjuk, hogy szelíden populista vagy naivan anakronisztikus hanem egyenesen: tragikomikusan gagyi. Aki ezt a PR-t tudja produkálni, azt vissza kellene küldeni a XIX. századba, de lehetőleg vidékre.
Ütőképesség terén a tökéletes csőd előtt látom a maroknyi - keserűen ejtem ki, de: vicces - képviseletet, a következő négy évre nyugodtan leolthatjuk a villanyt. És ez rohadtul rosszkor jött... ebből Váradon nehéz lesz kimászni.
(Még mindig) építő szándékkal és (egyre fogyó) tisztelettel
Emődi Tamás-2016. június 7
Emődi Tamás-2016. június 7
Kedves Gábor és meghívottak!
Amikor valaki elindul a helyhatósági választások alkalmával egy politikai párt vagy érdekvédelmi szervezet lajstromán, egyértelműen politizálni akar a helyi közösség érdekében. Ez azzal jár, hogy vállalja a megmérettetést és természetesen a választó polgárok véleményét. Ettől fogva nem magánbeszélgetésről van szó hanem szabad véleménynyilvánításról amire a politikus kíváncsi, következtetéseket von le és építkezni próbál a bizalom elnyerése érdekében. Számomra teljesen egyértelmű, hogy Emőd Tamás megfogalmazta a véleményét, amivel egyébként teljes mértékben egyetértek, és ennek csak akkor van értelme ha nem titokként kezeljük hanem levonjuk belőle a következtetéseket. Az eredmény természetesen nem az öröm forrása mert bármennyire is nem így gondolják egyesek de a váradi magyar közösség issza meg a levét. Most már azt látom ha egyetlen tanácsosunk lenne is elmondanánk, hogy „győztünk”. Nem hiszem, hogy 2016-ban ilyen kampányüzenetekkel lehetne megszólítani a váradi magyarokat. Ennek ellenére nem a NEM szavazat került az urnákba, hanem a közömbösség és kiábrándultság által vezérelt távolmaradás volt a döntő. Azt írja Tamás, hogy ebből nehéz lesz kimászni. Hát én nem vagyok ennyire optimista, szerintem ebből nem fogunk kikeveredni. Annál is inkább mert négy évvel ezelőtt is komoly jelei voltak annak, hogy a váradi polgárok valami mást akarnak, hogy a város nem vidék és nem katonasorba kell állítani az embereket hanem olyan terméket kell nekik felajánlani amire kíváncsiak és vevők. Azzal tisztában vagyok, hogy aki az első sorban van mindig másként látja a dolgokat de a politikusnak egyik komoly fegyvere az éleslátás kell, hogy legyen és nem szabad Jumurdzsákként viselkednie mert rögtön jön a „szankció”.
Tisztelettel,
Derzsi Ákos-2016. június 7
Kedves beszélgető társaim !
A levelezést jobbító szándékkal indítottam. Nagyváradi szavazóként egy olyan várost szeretnék, ahol gyerekeim, barátaim, munkatársaim otthon érezzék magukat.
Teljesen igaza van Ákosnak, nem sugdolózni akarunk.
Éppen ezért kérem jelezzék azok, akik nem szeretnék olvasni vagy véleményt nyilvánítani ebben a számunkra fontos témában.
Őket természetesen leveszem a listáról.
Üdv.
Füstös - Makár István-2016. június 8
Nem szavaztam. Most először. Büntetni akartam. Most, hogy ezt leírom vicces. Ki a francot érdekel, hogy én nem szavaztam. Kit érdekel... Érdek... Érdekvédelem... Érdekképviselet... Az érdekemet védőkre s harcosan képviselőkre kellett volna szavaznom. Szomorú s iszonyatosan dühítő, hogy eljutottam oda, hogy azt érzem nem engem képviseltek. Engem már nem képviseltek. Ráadásul azt érzem, hogy hülyének is néznek. Hülyének néznek amikor összeállítják a Szigligeti Színház programját, hülyének néznek, amikor nyáresti operett pricc-pracc-pruccokra invitálnak. Hülyének néznek amikor úgy hiszik elég a nagyváradi magyarnak ha ismét gulyáskirályt választunk, eszünk a jó kis műanyag eccájggal, s közben „magyarruhába” csomagolt nótákkal hozzák meg a választókedvünket s ráeszmélünk, hogy milyen jó is ez nekünk. S közben tudom, hogy hatalmas szervezés,munka, logisztika s pénz van mögötte. Minek?
A kampány hajrájában négyévente meghívást kapok ilyen-olyan szakmai kerekasztalra. Az éppen aktuális tanácsosjelöltek szorgalmasan jegyzetelnek. Minek. Ő is, én is tudom, hogy soha nem fogja újra elővenni. Vagy mert nem érdekli, vagy mert úgysem tehet semmit.
Nincs is oly rég, amikor úgy mentem be ügyeket intézni az önkormányzathoz, hogy azt éreztem jogom van hozzá. Valahogy biztonságban voltam. Tudtam, ha bajom van, segítséget kaphatok. Súlya s hangja volt az alpolgármesternek, súlya s alkupozíciója a frakciónak. Tudom, más idők voltak. Azóta mások az erőviszonyok, de vajon ezért csak Bolojan „sikertörténete” a vétkes?
Én sem tudom, hogyan lett összeállítva a tanácsosjelöltek szerintem is „könnyűsúlyú” csapata, viszont a „névsor alapján” (vajon miért nem éppen sorshúzás vagy kockavetés) összeállított sorrend mindent elárul a kritériumok s a háttérmunka professzionalizmusáról. Számomra ez is nagyon beszédes. S ugyanakkor aggasztó. Ha így hoznak stratégiai döntéseket is, ha ilyen profin tervezik a „magyarság jövőjét biztosítani”, akkor Derzsi Ákosnak lesz igaza.
Sajnos már látom, hogy ismét lesz alpolgármesterünk s az egész választási bukás felejtve. Semmi sem jut el hozzánk abból, hogy esetleg megpróbáltak/megpróbálnak nyíltan elemezni, újragondolni, beszélni, tervezni.
Azért írtam, mert kiábrándult vagyok. S dühös is. És mert nekem sem mindegy.
Herman Szabolcs
A kampány hajrájában négyévente meghívást kapok ilyen-olyan szakmai kerekasztalra. Az éppen aktuális tanácsosjelöltek szorgalmasan jegyzetelnek. Minek. Ő is, én is tudom, hogy soha nem fogja újra elővenni. Vagy mert nem érdekli, vagy mert úgysem tehet semmit.
Nincs is oly rég, amikor úgy mentem be ügyeket intézni az önkormányzathoz, hogy azt éreztem jogom van hozzá. Valahogy biztonságban voltam. Tudtam, ha bajom van, segítséget kaphatok. Súlya s hangja volt az alpolgármesternek, súlya s alkupozíciója a frakciónak. Tudom, más idők voltak. Azóta mások az erőviszonyok, de vajon ezért csak Bolojan „sikertörténete” a vétkes?
Én sem tudom, hogyan lett összeállítva a tanácsosjelöltek szerintem is „könnyűsúlyú” csapata, viszont a „névsor alapján” (vajon miért nem éppen sorshúzás vagy kockavetés) összeállított sorrend mindent elárul a kritériumok s a háttérmunka professzionalizmusáról. Számomra ez is nagyon beszédes. S ugyanakkor aggasztó. Ha így hoznak stratégiai döntéseket is, ha ilyen profin tervezik a „magyarság jövőjét biztosítani”, akkor Derzsi Ákosnak lesz igaza.
Sajnos már látom, hogy ismét lesz alpolgármesterünk s az egész választási bukás felejtve. Semmi sem jut el hozzánk abból, hogy esetleg megpróbáltak/megpróbálnak nyíltan elemezni, újragondolni, beszélni, tervezni.
Azért írtam, mert kiábrándult vagyok. S dühös is. És mert nekem sem mindegy.
Herman Szabolcs
Nem szavaztam. Most először. Büntetni akartam. Most, hogy ezt leírom vicces. Ki a francot érdekel, hogy én nem szavaztam. Kit érdekel... Érdek... Érdekvédelem... Érdekképviselet... Az érdekemet védőkre s harcosan képviselőkre kellett volna szavaznom. Szomorú s iszonyatosan dühítő, hogy eljutottam oda, hogy azt érzem nem engem képviseltek. Engem már nem képviseltek. Ráadásul azt érzem, hogy hülyének is néznek. Hülyének néznek amikor összeállítják a Szigligeti Színház programját, hülyének néznek, amikor nyáresti operett pricc-pracc-pruccokra invitálnak. Hülyének néznek amikor úgy hiszik elég a nagyváradi magyarnak ha ismét gulyáskirályt választunk, eszünk a jó kis műanyag eccájggal, s közben „magyarruhába” csomagolt nótákkal hozzák meg a választókedvünket s ráeszmélünk, hogy milyen jó is ez nekünk. S közben tudom, hogy hatalmas szervezés,munka, logisztika s pénz van mögötte. Minek?
VálaszTörlésA kampány hajrájában négyévente meghívást kapok ilyen-olyan szakmai kerekasztalra. Az éppen aktuális tanácsosjelöltek szorgalmasan jegyzetelnek. Minek. Ő is, én is tudom, hogy soha nem fogja újra elővenni. Vagy mert nem érdekli, vagy mert úgysem tehet semmit.
Nincs is oly rég, amikor úgy mentem be ügyeket intézni az önkormányzathoz, hogy azt éreztem jogom van hozzá. Valahogy biztonságban voltam. Tudtam, ha bajom van, segítséget kaphatok. Súlya s hangja volt az alpolgármesternek, súlya s alkupozíciója a frakciónak. Tudom, más idők voltak. Azóta mások az erőviszonyok, de vajon ezért csak Bolojan „sikertörténete” a vétkes?
Én sem tudom, hogyan lett összeállítva a tanácsosjelöltek szerintem is „könnyűsúlyú” csapata, viszont a „névsor alapján” (vajon miért nem éppen sorshúzás vagy kockavetés) összeállított sorrend mindent elárul a kritériumok s a háttérmunka professzionalizmusáról. Számomra ez is nagyon beszédes. S ugyanakkor aggasztó. Ha így hoznak stratégiai döntéseket is, ha ilyen profin tervezik a „magyarság jövőjét biztosítani”, akkor Derzsi Ákosnak lesz igaza.
Sajnos már látom, hogy ismét lesz alpolgármesterünk s az egész választási bukás felejtve. Semmi sem jut el hozzánk abból, hogy esetleg megpróbáltak/megpróbálnak nyíltan elemezni, újragondolni, beszélni, tervezni.
Azért írtam, mert kiábrándult vagyok. S dühös is. És mert nekem sem mindegy.
Herman Szabolcs